Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Félhold park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Félhold park ; Elküldve: 29th Március 2016, 15:12


Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 20th Július 2016, 22:14


Adele Vien




Reggeli ébredés eléggé későre sikerült, most hogy még nem kezdtem az új munka helyemen nem kellett korán kelnem, de majd egy kicsit megváltozik a helyzet amikor kezdeni fogok. Még sosem voltam testőr nem tudom miért engem szemelt ki a furcsa férfi de remélem meg tudok majd felelni az elvárásoknak és a követelményeknek.
Egy kis testmozgás képen kellene kicsit mozognom is nem árt ha jó formában vagyok. Leginkább a természetben szeretek edzeni a szoba csöndjében annyira nem kényelmes. Föl vettem egy fehér sport cipőt, meg egy fekete pólót és rövid nadrágot. A sötét színeket mindig is jobban kedveltem, mint az éleseket. Még nem tudom hova megyek, de remélem ki tudok próbálni valami új helyet a városban. Már jártam a belvárosi parkban szóval most inkább máshova mennék, egy úttal legalább felfedezem kicsit a várost is.
Az interneten gyorsan utána böngészek milyen parkok vannak még a városban. Találtam egy igen csak érdekes helyet legalábbis a neve már tetszik fél hold park. Ez jó is, elkocogok odáig nincsen túl messze na meg ráérek nem kell sietnem sehová sem semmi dolgom nincsen a mai napra. Ahogyan kiérek a házból lágy szellő érintett meg teljesen felpezsdített. Az ilyen hűvös szelek mindig az otthonomat idézik fel számomra a régi öreg Angliát. Szükségem van egy kis gondolkodásra meg elmélkedésre is, hamar bele ugrottam az állás ajánlatba, meg sok dolog történt velem.
Leginkább futás közben tudok teljesen magamba látni és eldönteni mit szeretnék. A városban már lassan négy hete vagyok, a pénzem fogytán is van, de ha minden igaz meg lesz az után pótlás rá. Megérkezek a parkba nincsen túl sok ember éppen megfelelő, nem szeretem a nagy tömegeket. Jobban szeretem az eldugott helyeket ahol minden pillanatban valaki nem bámul meg.
Mikor megérkeztem a parkba kicsit megnéztem magamnak, a park közepén volt egy fél hold alakú emelvény. Kezdem érteni miért is az a neve a parknak „félhold” találó név na meg nagyon kreatív is. Ha bár természet szempontjából nem néz ki olyan szépen, mint a belvárosi de ez is nagyon jó, megfelelő lesz számomra. Keresek is gyorsan egy fát magamnak majd neki dőlök a fatörzsnek egy kis pihenés képen a futás után. Szeretem ezt a friss levegőt meg hallgatni a madarak csicsergését, egyik éppen felettem van és bámul le rám.
A boltív alatt meg galambok tanyáznak egy fiatal lány etetgeti őket. Nem mondhatnám van olyan állat amit nem szeretek de ha van akkor az a galamb sosem tudtam megérteni őket beköltöznek a városokba ahelyett valahol a természetben keresnének maguknak fészket. Lábaimat elnyújtóztatom a fűben, kellemes érzés fog el engem, felidézi bennem a sok kellemes gyerekkori emlékeimet amit még az igazi szüleimmel töltöttem el. Talán ezért is szeretek annyira a természetben lenni olyan élményeket add vissza számomra amit más hely nem lenne képes. Az idő is kellemes nincsen meleg szerencsére, még nem tudtam megszokni az itt uralkodó rettenetes hőmérsékletet.
Nem mondhatnám Angliában nincsen meleg de ott egy két órát és már jönnek a tengeri áramlatok. Még szerencse az első gép ami indult Angliából az ide vezetett és nem pedig valahová Grönland környékére na ott pedig a hidegtől vacognék mosolyogtam magamban. Az itt töltött idő alatt már több embert megismertem mint amit talán Londonban, kellemes beszélgetések voltak érdemes volt ide érkeznek és teljesen új életet kezdeni. Egy kisgyerek labdája éppen mellém gurult.

-Kérem vissza gurítaná nekem a labdát?-kérdezte a kislány egy kedves mosollyal az arcán, szemeiből sugárzott az öröm meg a boldogság, irigyelni tudnám a gyerekek boldogságát és ártatlanságát.
-Persze- válaszoltam neki, majd a pöttyös piros labdát vissza gurítottam neki, már játszott is tovább én pedig vissza feküdtem a fa árnyékába. Felnéztem a fára igen csak magos tölgyfa, biztosan meg van már legalább száz éves.
Néha elgondolkodom azon mennyi érdekes dolgot láthatnak ezek a fák sok évük alatt és az ember mind össze egy óra alatt el tudja venni ezt tőlük. Egy ideig még néztem ahogyan a kislány a labdájával szórakozik majd egy kicsit behunytam a szemem, hogy gondolkodjak meg élvezem a természet hangjainak kellemes hangjait meg illatát.


Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 14th Augusztus 2016, 17:03


Jackson & Adele
Could we rewrite our addiction?

Épeszű ember ilyen időben nem lép ki a lakásából. Ezt gondolom, ahogy kiszállok a kocsimból és miután lezárom, szorosabbra húzom magamon a kabátot. Istentelenül fúj a szél, nem is értem, hogy lehet ilyen kutya idő így a nyár közepén. Legalább az eső már elállt. Magas sarkú csizmám elég nagy zajt ver, ahogy elindulok a park felé az ilyen korán reggel nem túl forgalmas környéken. Kicsit olyan környéknek tetszik, ahova épeszű ember nem teszi be a lábát, hacsak nem bűnöző. Ha kitudódna, biztosan nagyot néznének, hogy az elismert művésznő mit is keres egy ilyen helyen. Pedig a válasz igen egyszerű. Az ihletet. Hogy emiatt valójában tilosban járok és ha kiderülne, az minimum egy elvonóba és a karrierembe kerülne? Tisztában vagyok vele, de másképp nem megy. Nem fogok úgy járni, mint Louis, aki puszta félelemből eldobta ezt az életformát. És nemcsak az ihlet miatt. Én így érzem jól magamat. Szeretem az érzést. Szeretek „elszállni”. Minden értelemben. De ezért néha kockáztatnom is kell.
Szemem kissé idegesen jár ide-oda a park árnyai között, ahogy egyre beljebb megyek. Szívás, hogy a dílerem most nem tud rendelkezésemre állni, így kénytelen voltam felvenni a kapcsolatot valaki mással, akit ajánlott. Figyelmeztetett rá, hogy igazi nehézfiúval van dolgom és ebben nincs is okom kételkedni. Már a telefonban is elég félelmetes volt a hangja és ez a hely, ahová a találkozóra hívott, sem épp a legbizalomgerjesztőbb. De nem az a fajta vagyok, aki megijedne a saját árnyékától és ami kell, az kell. Remélem, legalább megéri a dolog és jó cuccot kapok a pénzemért. Meg egyáltalán, hogy nem ver át. Nem sok embert látok itt, csak néhányan lézengenek. Megállok a karomat továbbra is összefogva, részben a hideg miatt, részben mert kellemetlenül érzem magam ezen a helyen, és a szememet meresztgetem. A fickónak itt kellene valahol lennie a megbeszéltek szerint. Körbetekintgetek és próbálom felismerni, ki is lehet az. Remélem, tudni fogja, hogy én hozzá jöttem, mert nem igazán tudom, miről is ismerhetném majd fel. De bízom a megérzéseimben és a szerencsémben.

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 15th Augusztus 2016, 20:35



Jackson Winney és Adele Vien








Kicsit később ébredtem meg, elszundítottam nem szokásom de valahogy a nagy gondolkodásban sikerült elaludnom. Éjjelente alig akar egy kis álom jönni a szememre, most meg másodpercek alatt sikerült elaludnom. Föl is pattanok a földről lehet, hogy csupán a természet okozta ezt, tudtam jó hatással van rám de nem gondoltam volna ennyire. Körül tapogatom magam, minden tulajdonom meg van-e ami nálam volt, szerencsére igen nem rabolt ki senki sem az alvásom alatt. Hirtelen egy nő bukkan fel a parkban, a szél ekkora már nagyobb volt mint amikor ide érkeztem szinte már ítélet időnek számít. Néha még villámok is kezdenek cikázni az égen, amikor ilyen idő van úgy érzem mintha a testem teljesen elönteni a testem felfoghatatlan energiával. Sokan félnek az ilyen időben félnek a villámoktól meg a dörgéstől de én mindig is oda voltam érte, felvillanyoz. Egy lány bukkant fel a parkban, jobban megnézve ismerősnek tűnik. Akire gondoltam már nagyon régen nem láttam, minden esetre közelebbről is megnézem. Úgy tettem mintha csak kocogtam volna, furcsa lett volna oda tévedni úgy hozzá és ha tévedek akkor nagyon cikis helyzetbe kerülnék. Lassan kocogok feléje, magos sarkú cipőben volt és egy kabát. Mikor oda érek melléje felnézek az arcára most már biztos vagyok benne, hogy ő az. Leállok a futással majd egy nagy levegőt veszek, remélem nem tévedek.
-Adele?- kérdeztem tőle egy mosollyal az arcomon, már régen nem találkoztunk egymással, szóval nehéz volt felismerni. Annyi idő alatt én is nagyon sokat változtam, sok minden történt. Nem volt még kis szakállam meg a hajam sem ilyen volt, remélem azért még emlékszik rám. Elég kínos lenne ha nem emlékezne. Lassan alig van valaki a parkban, mostanra már csak hárman vagyunk itt egy idegen pasas ül a padon. Eléggé zord kinézete van igazi alvilági figurának látszik, fekete bőrkabát karját és a nyakát tetoválások borítják. Amikor ide nézett akkor láttam a gyűlöletet és az erőszakot a szemében ismerem ezt a típust a börtönben annyi ilyen fickóval össze futottam sablonos kis férgek nem egyebek.
-Rég nem láttalak már ugye még emlékszel rám? Jackson vagyok, Jackson Winney.- mondtam a nevem hátha jobban beugrana neki ki is vagyok. Amióta csak itt vagyok még nem találkoztam össze egyetlen ismerősömmel sem, nem is csodálkozom hiszen a világ másik felére költöztem. London innen olyan messze van, nem is reméltem valakivel össze futhatok.
-Milyen kicsi a világ.- mondtam neki közben a szivar tartóm után nyúltam ami a jobb farzsebemben volt és meggyújtottam egyet, előre nem akart rendesen füstölni a nagy szél megnehezítette a dolgot. Ám azonban másodjára már teljes sikert értem el, gyorsan le is szippantottam tüdőre, ez kissé már oldotta a bennem levő óriási gátlásokat. Az ilyen helyzetek mindig is kínosak számomra, midnig kerülöm ha lehetslges.
Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 11th Szeptember 2016, 01:01


Jackson Winney & Adele Vien
Could we rewrite our addiction?

Ha az ember már kezdené azt hinni, hogy nem lehet rosszabb a helyzet, valami mindig beüt. Most is, nem elég, hogy a szél fúj, már villámok is átcikáznak az égen. Szuper. Már csak az hiányzik, hogy egy vihar is elérjen, míg itt a nyílt terepen állok. Még egy valamirevaló ereszt sem látok a környéken, ami alá behúzódhatnék, ha úgy alakul. Legjobb lenne minél előbb megtalálnom azt a fickót, lebonyolítani az üzletet és eltűnni innen. Minden szempontból. Egyébként is a hideg futkározik az hátamon az egész helytől.
A park szélén megállva nézek körbe, lehetőleg feltűnésmentesen, de azért jó alaposan felmérve a környéket. Csak két embert látok a közelben, egy épp akkor egy fa mellől elinduló kocogót, aki eddig valószínűleg a pihenőjét tölthette és egy másik férfit egy padon. Nem kell hozzá agysebésznek lennem, hogy kitaláljam, melyikük is lehet az "én emberem". A padon ülő alak tipikusan az, akit mindenki rossz fiúnak bélyegezne, amint meglátja. Az a tipikus sittet járt fazon. Nem mintha megijesztene az ilyesmi, a dílerek között sok ilyen akad. Ha fizet nekik az ember a megbeszéltek szerint rendesen, nem okoznak semmi bajt.
Épp meg is indulnék felé, mikor egy nevemet mondó férfihang megállít. Ahogy odafordulok egy ismerősen ismeretlen arcot látok. A kocogó férfi ért oda mellém és most megállva, mosolyogva néz rám. Alighanem ő is látja rajtam az értetlenséget, amit már csak maga a helyzet is fokoz, hisz nem készültem arra, hogy bárkivel összefuthatok itt, mivel hamar elárulja  a saját nevét is. Ez már felidéz néhány halvány emléket az elmémből, különösen az érezhető brit akcentusnak is hála. Sokat változott, de végül is van némi hasonlóság az arccal, ami az emlékeimből sejlik fel.
- Ó, Jackson, hát persze - udvariasan rámosolygok, bár az utolsó dolog, amire most vágyom, hogy felszínesen csevegjek egy régi ismerőssel, akiről őszintén szólva túl sok dolog nem is ugrik be hirtelen az arcán kívül, meg hogy Londonban találkoztam vele. Közben látom, hogy a feltételezhető díler is vet felénk egy elégedetlen pillantást. Mégsem mehetek oda hozzá jelenleg, az felettébb gyanús lenne. Valaki előtt, aki valamelyest is ismer engem, ez egyáltalán nem lenne szerencsés.
- Igen, valóban az. Nem gondoltam volna, hogy pont itt találkozunk újra - továbbra is kedvesen, udvariasan válaszolok neki, de reménykedem benne, hogy nem nyújtja hosszúra a bájcsevejt. Ismerem az ilyen dílereket, nem szeretnek sokat várni. Veszélyes nekik. Mégsem hagyhatom itt egyelőre Jacksont, bármennyire szeretném. De legalább igazat mondok. Tényleg fel sem merült bennem, hogy bárki ismerős arccal futok össze ebben az elég elhagyatott parkban, ráadásul egy ilyen korai órán. És bármennyire is nem kötök semmilyen negatív emléket hozzá (legalábbis nem tudok felidézni ilyesmit), mégsem nevezhetném ezt a legkevésbé sem kellemes meglepetésnek.

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 12th Szeptember 2016, 21:20



Adele Vien








Meglepődött, hogy velem találkozott nem is csoda oly régen láttuk már egymást, viszont valahogyan a mosolyomat nem viszonozta. Lehet hogy csak a meglepődöttség okozta, nem hiszem valami fontos dolga lenne itt. Hiszen nincsen itt senki szinte csak mi hárman, és ahogyan ismerem őt nagyon kétlem a sittes fickóval dolga lenne. Régebben mindig is olyan tipikus jó kislánynak ismertem meg, szóval gondolom egyet tudunk beszélgetni mi történt egymással az elmúlt években. De legalább emlékszik rám, ha másra nem is akkor legalább a nevemre, nos ez már valami úgy gondolom.
-Hát én sem, nem régen érkeztem a városba, de még ismerős arcot nem láttam,- mondtam neki egy mosollyal kísérve. Mondjuk nem is baj nem találkoztam eddig senkivel sem, szükségem volt egy kis időre hogy újra „ képezzem” a jellememet a teljesen új életemhez. De azonban Adel nem hiszen ezen változtatni tudna. Ő az életem ahhoz a részéhez tartozik akire szívesen gondolok vissza egy régi kedves barát akitől még hajdanán szerettem volna ha több is legyen, de régen nem volt bátorságom az ilyent kimutatni nő felé.
-És mond csak sietsz valahová? Itt a park mellet van egy hangulatos kávézó nincsen kedved egyet beülni? Mindjárt esni fog jobb lenne ott meghúzni magunkat- ajánlottam fel neki egy közös beszélgetést. Közben elkaptam pillantását amikor a padon ülő fickó felé pillantott. Nos ez fura. Ismerné? Na de majd elválik, remélem élni fog az ajánlatommal. Nem szeretném a régi időket elnosztalgiázni meg ilyesmi csak érdekelne egy rövid beszélgetésen belül, mi történt vele amíg nem láttam. Nem vagyok tolakodó ezért figyelmesen várom a válaszát, hogy mit fog mondani. Közben gondolkodásomat egy hatalmas dörgés szakította meg. Majd hirtelen elkezdett csöpögni az eső is, érzem ahogyan kimelegedett testemre egy két eső csepp lehull. Még jól is esik ez kis hideg zuhany, ám azonban nem kellene megázni, remélem ő sem tervezni ezt. Idő közben a padon ülő fickó is felállt és elkezdett felénk indulni. Legalább is ezt láttam amikor az égre pillantottam, akkor feltűnt a fickó mozgása is. Biztos megy haza, majd hirtelen egy kéz nyomot érzek a vállamon, a fogása erős volt és határozott. Nem ijedtem meg láttam én a börtönben ennél veszélyesebb arcokat is, mint az övé. Nem fordultam meg felé, direkt hogy lássa nem félek tőle még ha háttal is állok neki.
-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle, nem akarok semmi erőszakot most, inkább megvárom hogy reagál. Nem akarok egy újabb kaszinós ügyet magamnak, az is eléggé gyanús lehetett a rendőrök számára ahogyan a cimborámmal elintéztük a testőröket.
Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 11th Október 2016, 23:39


Jackson Winney & Adele Vien
Could we rewrite our addiction?

Nem kerültem még olyan helyzetbe, hogy összefussak bármilyen ismerőssel, mikor "anyagbeszerzésen" vagyok. Az ilyen környékeken nem igazán járatos egyetlen ismerősöm sem szerencsére, így nem kellett soha lebukástól tartanom. Eddig legalábbis így hittem. Egy régi londoni ismerősöm, Jackson azonban tényleg a meglepetés erejével hat, ahogy lényegében a legrosszabb pillanatban vágódik be. Már a dílerfickó is észrevett és tudom, hogy egyből levágta, hogy rám várt. Az ilyenek felismerik az ügyfeleiket személyleírás nélkül is, tudom. Nem szeretnék azonban túlzottan modortalan sem lenni Jacksonnal, az egyébként is felébreszthetné a gyanakvását, amit mindenképp el kell kerülnöm.
Más esetben talán még örülnék is a meghívásának, most azonban egyáltalán nem jön jól. Pedig alapvetően tényleg egy kedves, udvarias, jóképű férfi, amennyire az emlékeimben él és ahogy most is látom. Ha az ismertségünk idején nem lettem volna még férjnél, bizonyosan el is csábítottam volna, így azonban akkor ez nem jöhetett szóba, most egyelőre pedig jobban foglalkoztat, hogy valahogyan mégis odajussak a dílerhez. Semmi sem játszik azonban az én javamra, mivel az eső is elered. Ezek után mégis mivel vágjam ki magam? Nincs épeszű ember, aki ilyen időben még a parkban akarna inkább sétálgatni ahelyett, hogy kellemesen kávézgat egy régi jó ismerősével.
Mielőtt azonban még bármit is válaszolhatnék neki, noha már felkészültem, hogy a mai találkozómat a dílerrel el kell engednem, a fickó feláll a padról és egyenesen felénk tart. Micsoda ostoba tulok ez? Azt hittem, legalább valami értelmes emberhez küldtek. Amelyik dílernek van egy kis esze, nem fedi fel magát ilyen helyzetben. Vagy Jacksont akarná elijesztene, mert nem akar elesni az üzlettől? Egyik sem túl jó opció. Főleg, hogy így most alakoskodnom kell. Mert mondjon bármit, természetesen le kell tagadnom mindent. És már csak a gyanúsítgatás sem tesz jót az én helyzetemben. Meg kell hát próbálnom akadályozni a konfliktust, ha csak egy mód van rá.
- Jackson, kérlek, mehetnénk? Szívesen elfogadom a meghívásodat, de őszintén szólva nem szeretnék bőrig ázni - odalépek a két farkasszemet néző férfi mellé és igyekszem elvonni Jackson figyelmét a férfiról. Remélem, hogy ért a szóból és békén hagy minket ezután. A fene egye meg ezt az egész helyzetet! Bosszant persze, hogy elesek a rendelt anyagomtól egyelőre, de még mindig ezt látom a legjobbnak. Elhúzni innen, mielőtt akárcsak bármi olyasmi elhangzik vagy történik, ami nem vetne jó fényt rám. Már az is épp elég baj, hogy valaki ismerős látott itt. Tényleg jobban szeretném ezt már nem fokozni.

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 13th Október 2016, 21:24



Adele Vien






Nem akartam verekedni a fickóval, főleg azért mert most futottam össze a régi ismerősömmel és nem szeretném az látná, hogy egy erőszakos barom lennék. Mert igazából nem vagyok az csak akkor használok erőszakot ha arra okod adnak. A kérdésemre nem kaptam választ csak Adele-t bámulta, majd hirtelen Adel megszólalt, hogy menjünk akkor a kávézóba. Lelöktem magamról a fickó kezét majd előre léptem Adel felé, karomat nyújtva sétára. Ha Adel bele karol a karomba egy lépést teszünk még előre majd a fickó megszólal.
-Huzz csak vissza anyuci szoknyája mellé- mondta nekem a fickó, na ezt nem kellett volna mondania ha gyávának titulál az még elmenne, de a hallott édesanyám a szájára venni nagyon nagy hiba volt. Adelra nézek egy pillantással majd megszólalok.
-Egy pillanat és jövök- mondtam neki, majd vissza fordultam a fickó felé, mivel sport cuccban lassan már a pólóm is kezd elázni, ezt gyorsan lerendezem és majd megyek kávézni Adelal.
-Te eszetlen barom, szerintem vicces dolog az elhunyt édesanyámat emlegetni, na majd megtanítom én neked a jó modort- mondtam neki dühösen. Nem vártam meg mondjon valamit, már rögtön be is húztam neki egy jobb egyenest.  Ettől persze nem terült ki próbált vissza is ütni ám azonban ki tértem előle, mondjuk kicsi tartotta ne találjon el, de valahogy ez már reflexből jön. Majd egy jól irányzott rúgással a combjára rögtön meg is térdelt, és a következő már térdel ment a fejére. Ettől már földet fogott bele a sáros sétáló ösvényen. Majd mint aki jól végezte dolgát ott hagytam, még eszméleténél van hallani lehet a nyöszörgését de felállni egyhamar nem tud azzal a lábbal. Nem tört el csupán az izomra célzott ütés fáj a legjobban.
-Ne haragudj a jelenetért, csak annál érzékenyebb pontom nincsen mint amikor valaki az édesanyámat említi meg, de ne szegje kedvünket egy ilyen idióta mehetünk a kávézóba?- kérdeztem tőle majd ha velem tart elindulunk a kávézó fele. Lehet ismerte Adelt vagy éppen rá várt, nem érdekel nem az én magán ügyem, de ha Adel is akart volna beszélni vele akkor megtette volna és nem csak állt volna ott szótlanul. Részemről ennyivel letudtam a helyzetet.
-Még mindig tejszínnel iszod a kávét?- kérdeztem tőle egy vigyorral, ezzel is emlékezve a régi szép időkre. Nincsen messze a kávézó vagy harminc méterre, éppen a park szélén. Kíváncsi vagyok hogyan alakult az élete és ha tudom alaposan ki is fogom faggatni. Amikor megérkezünk a kávézóhoz akkor az egyik asztal mellé állunk, majd kihúzom illedelmesen a széket az asztal mellett, hogy a helyet foglalhasson. Nincsenek sokan a kávézóban, csak mi megy egy másik pár a túlsó asztalon, nem lesz itt túl nagy hangzavar éppen kellemes lesz. Kicsit titokban megszaglászom magam, nem-e van izzadság szagom vagy ehhez hasonló de szerencsére nincsen, nem úgy öltöztem ide illő ruhába sose gondoltam volna össze futok vele.
-Nos mit szeretnél?-kérdeztem tőle, majd intve a kiszolgáló nőnek hogy leadnánk a rendelést, az szinte azonnal ott is terem, majd várom Adel mondja meg mit szeretne.


Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 5th November 2016, 18:18


Jackson Winney & Adele Vien
Can we rewrite our addiction?

Ez a helyzet kezd egyre inkább olyan irányba alakulni, ami nekem sehogy sem tetszik. Az egy dolog, hogy elesek a rendelt anyagomtól, pedig már igencsak megcsappantak a készleteim és nagy szükségem lenne rá, de az, hogy esetleg még a hírnevemen is csorba esik, még inkább aggaszt. Jackson ismer engem. Legalábbis tudja ki vagyok. Bár nem feltétlenül egy befolyásos ember, a szóbeszéd sem tesz jót senki ázsiójának. Pláne nem egy relatíve ismert név esetében, mint amilyen az enyém is. És mikor már azt hiszem, megmenthetem a helyzetet, az az ostoba díler feláll és egyenesen felénk tart.
Nincs mit tenni, próbálom menteni a menthetőt és igyekszem olyan gyorsan elvonni onnan Jacksont, ahogy csak tudom. A másik fickóra inkább rá sem nézek. Nem akarom, hogy bármi gyanús legyen az ismerősömnek. Még egy összevillanó tekintet sem. Látszólag semmi cinkosságot sem akarok vállalni ezzel a ránézésre is kétes alakkal.
Kapva kapok a lehetőségen, gyakorlatilag szó szerint és belekarolok Jacksonba, ha már felajánlotta. Reménykedem benne, hogy ezzel ennyi volt. Ha nem lenne feltűnő, legszívesebben még húznám is őt, hogy minél hamarabb eltűnjünk a helyszínről. A fickó azonban ismét megszólal és Jackson ahelyett, hogy elengedné a füle mellett, ahogy azt kellene, udvariasan elnézést kér tőlem és visszamegy a férfihoz. A fenébe! Lehet ez ennél rosszabb? Hamar kiderül, hogy igen. Vadul nekitámad az idegennek. Kicsit sem megjátszott a sikoly, ami elhagyja a számat.
Láttam én már verekedést, nem egyet életem során, nem is az taglóz le. De egy dílerrel nem jó szórakozni. Meg tényleg minél jobban belegabalyodunk, annál rosszabb. Jackson igazán tekintettel lehetne egy az erőszak látványától kiboruló nőre! Legalábbis ebben bízom. Talán egy perc sincs az egész, de kötéltánc az idegeimen. Mikor visszafordul felém, falfehéren, kissé reszketve állok ott. Tényleg megriaszt a helyzet. Ebből később még komoly baj lehet. Jackson meg úgy fordul vissza felém, mintha mi sem történt volna. Persze ő nem tudhatja, miféle banda tagja ez a fazon. Pontosan mondjuk én sem, de nem is akarom. Így viszont mindketten eléggé benne lehetünk a slamasztikába. De hogyan adhatnám ezt az értésére anélkül, hogy felfedném magam?
Csak kábultan bólintok a kérdésére és szinte gépiesen indulok el mellette, ahogy végre távozunk, a hátunk mögött hagyva a földön nyöszörgő fickót. Remélem, hogy betudja az állapotomat magának a látottaknak. Végtére is egy gyenge lelkű nő volnék, nem igaz?
- Igen... hihetetlen, hogy még emlékszel... - nehezemre esik mosolyt erőltetni az arcomra és először a hangomat sem találom, de próbálok úrrá lenni az érzelmeimen. Nehéz azonban fejben akár csak látszatra is ott lennem vele. Ebből baj lesz. Nagyon nagy baj. Csak ez kattog az agyamban, miközben arcomra fagyott műmosollyal megköszönöm udvariasságát, ahogy odaérünk és kihúzza előttem a széket.
- Egy fekete kávét szeretnék. A lehető legerősebbet, ami van - adom le a rendelésemet érdeklődésére, az asztalhoz érkező pincérnő felé fordulva. Bár nincs az az erős fekete, ami most megnyugtatná az idegeimet, azt hiszem. Valójában valami tömény sokkal jobban esne. Mondjuk egy dupla whisky. Vagy még inkább egy utca kokain. De kétlem, hogy tudnának szolgálni ilyesmivel, tehát most ezzel kell beérnem.

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 6th November 2016, 14:35



Adele Vien






Szerencsére itt kellemes légkör van a kávézóban, remélem sikerül megnyugodnia Adelnak még mindig fal fehér az arca. Restellem magam amiatt, hogy megijedt a helyzet miatt de ez a pasas ennél érzékenyebb pontot nem is kaphatott volna. Nem nagyon szeretem amikor ez az énem elő jön, ne meg még inkább bizonyíték arra hol töltöttem el szinte négy évet, a börtönben. Nem szégyellem a dolgot, de legszívesebben most ezzel nem állnék elő Adel számára. Régebben még sosem volt, olyan hogy egy ilyen kemény gyereket lecsapjak, csodálkozom is nem lepődött meg a dolgon. Az arcán inkább félelmet láttam, mint meglepődést.
-Hát tudod nem volt sok barátom a régmúltam, szóval nem meglepő emlékszem ilyen dolgokra- mondtam neki egy mosollyal az arcomon. Annyi viszont feltűnt, nagyon feszültnek tűnik az első pillanattól, nem tudom mi lehet az oka, de ha gondolja akkor majd biztosan el fogja mondani. Nincsen jogom kifaggatni, főleg ennyi év után hogy régen találkoztunk már. Megérkezett a kiszolgáló, Adel gyorsan le is adja a rendelést.
-Nekem is jöhet ugyan az – válaszoltam a kiszolgáló felé, ablak mellett ülünk, na meg a kávézóban van dohányzó tálca, gondolom akkor szabad. Elő veszem a szivartálcámat, a Sánchez család címerével rajta, majd rá gyújtok. Majd Adel felé tekintek, régebben nem emlékszem cigizett volna de azért udvariasságból megkínálom. Egy jó kávé mellé leginkább egy cigaretta dukál.
-Látom még mindig ideges vagy az előbb történtek miatt kérsz?- nyújtottam felé, ha szeretne akkor tudjon venni. Majd ittam egy kortyot a kávéból, ami meg is égette a nyelvemet, látszott is a fájdalom az arcomon- vigyázz ez forró!- mondtam neki, egy mosollyal az arcomon. Végig őt néztem, nagyon jó volt újra látni őt. Nem mondom vissza sírom a „régi életemet”, de azért kellemes dolog egy régi ismerőst látni.
-Na és mesélj mi hozott téged ide New Orleansba?-kérdeztem tőle, egy kedves mosollyal az arcomon, majd elkezdtem kicsit fújni a kávét, mert ez rettenetesen forró és nem szeretném jobban elégetni a számat. De végül is így jár aki mohó nem? Kíváncsi lennék mi hozta ide a városba és vajon tud arról, hogy milyen lények élnek a városban? Óvatosnak kell lennem mit beszélek, de nem is ajánlom számára itt maradjon sokáig mert itt nagyon nagy a veszély arra, hogy valamelyik szörnyeteg elkapja őt. Egy ilyen csinos nő, mint amilyen ő , nagyon csábító falat lehet számukra.
-És mesélj nekem mi történt veled amióta nem találkoztunk? Részletes beszámolót kérek – kacsintottam egyet felé, hogy nem kell vissza fognia magát, bármilyen részlet jöhet hiszen miért titkolózna előttem ha minden igaz akkor még barátok vagyunk. Ha bár lehet a baráti érzelem mára gyöngült de nem hiszem a bizalom is oda lett volna vele. Nincsenek sokan a kávézóba, szóval bátran beszélhetünk anélkül, hogy valaki halhatna minket.
-És sikerült rátalálni a nagy ő re?-kérdeztem tőle, nem akarom túlságosan lerohanni sem, kérdéseimmel csak kíváncsi vagyok mi történt vele az eddigi idők alatt, remélem neki sokkal jobban sikerült a sorsa mint nekem. Nekem nem jött össze az élet, most sikerült egy kicsit egyenesbe hoznom magamat, de még nem tökéletes. Egyetlen dolog ami hiányzik az életemből az a női személy. Nos azzal itt még ebben a városban nem volt túl nagy szerencsém, barátok terén itt van nekem Rey, vele kész családot kaptam magamnak. Majd egy slukkot vettem le a meggyújtott cigarettámból, majd lassan az orromon kifújom. Nem mondhatnám, én is tökéletes nyugalmi állapotban vagyok, de most jelenleg Adel sokkal felindultabbnak látszik remélem, hogy a beszélgetésünk alatt egy kicsit lehiggad majd.
Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 27th November 2016, 01:25


Jackson & Adele
Could we rewrite our addiction?

A mai nap egyáltalán nem úgy alakult, ahogy terveztem. Távolról sem. Nem is értem, hogy fajulhatott mindez idáig. Összefutok egy új dílerrel a kihalt parkban, átveszem tőle a berendelt árut, kifizetem és már ott sem vagyok. Ennyinek kellett volna történnie, pont így. Ehelyett mi a helyzet? Feltűnik egy régi ismerősöm, Jackson és ha tudtán kívül is, de alaposan beleköp a levesembe. Olyannyira, hogy még össze is balhézik a fickóval. Tartok tőle, hogy lesznek is ennek még következményei, mégpedig cseppet sem pozitívak egyikünkre nézve sem.
Még szerencse, hogy a látható idegességemet betudhatja az erőszak látványának. Nem vagyok ilyen nebántsvirág, nem is a verekedés sokkol, inkább a tudat, hogy mit szabadít ezzel a fejünkre. Mire volt ez jó? Miért kellett ezt? Valahol dühös vagyok rá miatta, de ezt nyilván nem fejezhetem ki. Egyébként is gyerekes, oktondi dolog. Hiszen ő nem tudhatta. És ez addig van jól, amíg nem tudja. Muszáj hát valamelyest természetesen viselkednem, erőt véve magamon mosolyogni rá és elfogadni a meghívását. Mást nem tehetek.
Ahogy leülünk, a pincérnő már ott is van az asztalunknál az én rendelésem után pedig Jackson is leadja az övét, majd cigit vesz elő.
- Köszönöm - mondom és elveszek egy szálat a felém nyújtott dobozból. Normál esetben nem dohányzom, csak füves cigit szívok olykor, de mivel most az itt nem opció, kénytelen vagyok beérni ezzel, hogy valamelyest lenyugtassam az idegeimet. Fontos, hogy tudjak koncentrálni rá. Talán jobb is, ha egy időre elvonom a figyelmem a helyzetről egy felszínes kis társalgással. Mást úgysem tehetek.
- Jackson, én itt születtem - arcomon mosoly, ami igyekszem, hogy kedvesnek és ne kajánnak hasson. Mondjuk nem hibáztatom, régen találkoztunk, nem tudhat mindent rólam, nem is emlékezhet. Kérdése után a válaszhoz hátradőlök kicsit. Kicsi, felszínes mese. Talán pont erre van szükségem ahhoz, hogy megnyugodjak valamelyest. Amíg nem higgadok le, úgysem tudok tiszta fejjel gondolkozni azon, hogyan másszak majd ki ebből a slamasztikából. Erre még jól is jöhet.
- Nos, a karrierem szépen alakul. Mikor találkoztunk, friss diplomásként jártam Londonban, talán emlékszel. Azóta nem egy kiállításom megnyílt, a képeim jó áron kelnek el és vendégelőadóként még a helyi egyetemen is tartok órákat olykor - nincs mit szégyellnem, az életem, legalábbis látszólag nagyon jó úton halad. Mondhatni sínen vagyok, befutottam, mint művész. Hogy az ihletemet miből merítem, az már más téma. Azt nem kell tudnia a népeknek. Különben is csak a végeredmény számít, nem? Következő kérdésére nem bírom megállni, hogy fel ne nevessek. Tényleg sok mindent elfelejthetett már velem kapcsolatban, de ez talán nem róható fel neki. Évekkel ezelőtt volt, hogy utoljára találkoztunk.
- Nem tudom, mennyire emlékszel, de nászúton voltam ott Európában a férjemmel. Aki azóta a volt férjem. Két éve elváltunk, azóta nincs stabil párkapcsolatom - teljes könnyedséggel tudok már beszélni minderről. Valójában mióta nincs Louis (legalábbis hivatalosan), elég szabados szexuális életet élek és nem kötelezem el magam senki mellett. Úgyis ráunnék hamar bárkire. Louison kívül más nem tud kezelni. Ezt egyelőre nem fejtem ki, de ha úgy alakul a beszélgetés, nem is fogom titkolni. Engem nem könnyű ilyesmivel zavarba hozni.
- És veled mi a helyzet? Mi szél hozott ide a messzi Angliából? - fordítom vissza a kérdést, majd slukkolok egyet a cigiből és várakozón nézek rá. Ha már ő így érdeklődik, nekem sem árt legalább a látszatát fenntartanom. Bár normál körülmények között talán érdekelne is. Legalábbis, lássuk be, még mindig vonzó férfi. Eddig csak azért nem gondolkoztam ezen, mert a díler fickó és az általa generált probléma jobban foglalkoztatott. De azért a tényeket el kell ismerni. Még ilyen nem túl kellemes körülmények között is.

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 27th November 2016, 13:15



Adele Vien






Eléggé ciki helyzetbe kerültem most, nem tudtam itt született a városban el is pirultam kissé a helyzet adta kínosságtól. Nem emlékeztem rá, vagy az is lehet nem került szóba az, hogy hol látott először napvilágot. Viszont ez a dolog fel adja számomra a leckét vajon tud arról, hogy mi folyik itt a városban? Ha Rey nem lenne talán még én sem tudnám a dolgokról, fel sem tűnének ezek a lények annyira tökéletesen álcázzák a nyomaikat. Talán még London is több száz példány él csak éppen én nem tudtam róluk amikor ott voltam.
-Hm ezt örömmel hallom, akkor még talán később is össze futhatnánk, igen csak érdekes város ez nagyon otthon tudom érezni magam itt.- meséltem el a várossal kapcsolatos érzéseimet. Majd ismét megszólalt, elmosolyodtam a válaszán, közben egy nagyot kortyoltam a kávémból és egy slukkot a cigimből.
-Hát nem is csodálkozom, néhány képet még én is láttam az interneten de sajnos semmi élérhetőséget nem találtam, ahol felkereshettelek volna- mondtam neki majd ittam még egy korty kávét majd folytattam- nos hát akkor számodra nagyon jól alakultak a dolgok, szerencsésebben mint nekem-fejeztem be a mondókámat. Nem akartam most az orrára kötni azt, hogy miken mentem át, ez nem az én stíluson, nem szeretem azt ha valaki sajnálattal néz rám. Hmm szóval már elvált, hmm ez még talán kecsegtető lehetőség is lehet a későbbiekben, de még is mi esélyem lehetne nekem egy ilyen szép szinte tökéletesnek mondható lánynál? Semmi.
-Sajnálattal hallom a dolgokat, de gondolom már túl vagy rajta, egy ilyen szép és kedves nő mint te, biztosan hamar el kell. - mondtam neki, nem mondhattam örömmel fogadtam a hírt, de az a pasas akivel volt nászúton egy csöppet sem nyerte el a tetszésemet, szerintem nem érdemelte meg őt. Nem volt kedvem faggatni mi történt, szerintem szeretne túl lenni ezen az emléken és nem pedig mindenki emlékeztesse rá őt. Feltett egy kérdést számomra amiben el kell döntenem, hogy igazat mondok vagy éppen hazudok egy jó nagyot. Nem tudom melyik volna a jó megőrizni a régi képet ami rólam alkotódott vagy éppen elmeséljem a kő kemény igazságot.
-Hát elég sok mindenen mentem keresztül ha emlékszel mondtam volt, hogy volt egy testvérem akit elvesztettem a szüleim halála után, nos hát megtaláltam- ittam egy kortyot a kávémból, majd egy slukkot a cigarettámból majd folytattam a történetem elmesélését- nos segíteni próbáltam rajta és végül úgy hozta a sors öt évre börtönbe kerültem, amikor ki jöttem úgy gondoltam új életet kezdek és végül itt kötöttem ki.-fejeztem be a lényegesen lerövidített élet történetemet. Úgy döntöttem az igazat fogom mondani, nem vagyok már az a Jackson akit régen megismert közel sem, és nem szeretném ha még mindig azt az ártatlan férfit látná bennem aki akkor voltam. Most már vadász vagyok, akik vérben és belek között tapicskol minden áldott hétvégén.
-Hát nem éppen alakult minden olyan fényesen, mint számodra leszámítva az ex férjedet, de hát mit mondjak, nem is bánnom itt nagyon jól érzem magam a barátomnál dolgozok, a Sánchez birtokon. Mindenem meg van jó barátok, jó sok pénz most már csak egy szép kis barátnő kellene.- mosolyogtam rá, egy kedves mosollyal. Jobban bele gondolva most már egyedül van, nincsen aki lekorlátozza, szerintem többször is össze futhatnánk.
-Hogyan sikerült túl vészelned ezt az egészet, hogy az életed szinte száznyolcvan fokos fordulatot vett?- kérdeztem tőle egy mosollyal majd behajtottam az utolsó korty kávémat is. Melegen szeretem a kávét, ezért sosem hagyom odáig, hogy kihűljön az utolsó slukk volt a cigarettámból is. Elnyomtam a hamu tálcában, majd Adel fele fordultam, mélyen bele néztem a szemeibe, a tekintete nem változott sokat, mondjuk most nincsen meg az a csillogás benne mint régen de azért most is ugyan olyan mint amilyenre emlékszem.
-És mond ha már itt tartózkodsz a városba, nem lenne kedved egyet elmenni szórakozni együtt vagy akár eljönni velem a Sánchez birtokon? Nagyon csodálatos hely szerintem oda lennél érte.- ajánlottam fel számára, hogy még több időt töltsünk együtt. Kíváncsi vagyok, hogyan fog reagálni a dologra. Két lehetőséget is felajánlottam számára, na persze van a harmadik is hogy vissza utasít engem remélem nem ez fog történni.
Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 28th December 2016, 15:53


Jackson & Adele
Could we rewrite our addiction?

Amennyire Jacksonra emlékszek egy szimpatikus, megnyerő férfi volt, így ha nem olyan körülmények között találkozunk, ahogyan, valószínűleg még örültem is volna neki. Sőt, talán még meg is próbálnám elcsábítani. Végül is most sem néz ki rosszul, egy menetet legalábbis biztosan megérne. Még nincs is kizárva, hogy megteszem, csak idő kell, amíg legalább ideiglenesen el tudok feledkezni a parkbéli incidensről. Mert hogy teljesen egyelőre nem lehet, abban biztos vagyok. Mert ennek következményei lesznek. De ha már itt ülök ezzel a férfival egy kávézóban, próbálok inkább rá koncentrálni, válaszolgatni a kérdéséire, amik rám irányulnak.
- Lehet róla szó - udvariasan mosolyogva válaszolok, végtére is ez nem egy konkrét meghívás, semmilyen kötelezettséggel nem jár, akkor pedig miért is ne tenném?
- Nem szeretném, ha mindenféle jött-ment hívogatna, vagy e-maileket írkálna. Aki komolyan gondol esetleg valamit, az úgyis rendelkezik olyan kapcsolatokkal, hogy elérjen. A többire nincs időm - magyarázom neki. Ahogy egyre ismertebb lesz a nevem bagatell, komolytalan megbízásokkal, ajánlatokkal is bombáznának, nem beszélve a pénzéhes csalókról, zaklatókról, amire nekem semmi szükségem, ezért nem teszek nyilvánossá elérhetőséget sehol. Jobb, ha én tudom kontrollálni, ki tudja mondjuk a mobilszámomat. A kellően befolyásos emberek, akik komoly mecénásaim, vásárlóim lehetnek, úgyis elérnek enélkül is.
- Köszönöm - rámosolygok, végtére is ez egy elég egyértelmű bók volt. Kifejthetném neki a párkapcsolatról vallott nézeteimet, hogy a házasság, a monogámia valószínűleg nem nekem való, meg hosszútávon Louison kívül más aligha viselne el, illetve tudná fenntartani az érdeklődésem, de ebből talán nem a megfelelő következtetést vonná le. Nem arról van szó, hogy érzelmileg ne lennék túl a volt férjemen, egyszerűen csak ilyen nehéz, öntörvényű, szeszélyes természet vagyok. Legalábbis azt hiszem, csak erről van szó. Kicsit meglep, amit magáról mesél, mikor visszafordítom a beszélgetést, mindazonáltal szimpátiát is ébreszt bennem, hogy ilyen őszinte, egyenes ember, aki nem titkolja el a nem éppen patyolat tiszta múltját sem. Nem úgy, mint én, akinek igen sok titkolnivalója akad. Valahol tiszteletreméltó. Mindazonáltal kicsit más színben tünteti fel a parkban történteket is. Talán mégis van számomra kiút. De még gondolkoznom kell ezen egy kicsit. Jól jön ehhez, hogy továbbfűzi a beszélgetést, ezzel én időt nyerek.
- A lényeg, hogy végül is sikerült egyenesbe jönnöd. Ez igazán tiszteletreméltó mindazok után, amiken keresztül mehettél. Ami engem illet, az én életem olyan nagyot azért nem változott. Leszámítva, hogy egyedül élek, ugyanazzal foglalkozom. Nem akkora változás, amihez némi idővel ne lehetne hozzászokni - az elismerésem őszinte és az is, amit mondok. Annyira valóban nem viselt meg a válás. Ebbe persze belejátszhat az is, hogy a volt férjemmel azóta is összejárunk néha. Ezt azonban, főleg Louis jó híre miatt nem hirdetem inkább. Rám nem vet különösebben rossz fényt, de a látszólag példás életet folytató, évek óta második házasságában élő, tisztes egyetemi professzor volt férjem ázsiójának biztos, hogy nem tenne jót, ha napvilágra kerülne egy ilyen viszony. Ezt pedig tiszteletben tartom. Többé-kevésbé. Mindenesetre Jackson meghívása valahol még jól jön. Abban is, hogy esetlegesen egy ágyban kössünk ki (ami be kell valljam, nem lenne ellenemre), és abban is, hogy esetleg segítsen megszabadulnom a dílerrel való konfliktus veszélyes következményeitől. Arcomra mosoly ül, ami válaszom közben mintha aggodalomba csapna át. Persze jól megtervezve, kész akarva teszem mindezt.
- Ha nem okoz gondot, nagyon szívesen körülnéznék veled azon a birtokon... de... Jackson, ez elég kellemetlen, nem is tudom, hogy kezdjek bele... Nem akartalak eddig belerángatni ebbe, de ha tényleg találkozni akarsz még velem, azt hiszem, tudnod kell róla... - zavartan kezdek bele, mintha keresgélném a szavakat. Másképp aligha lesz hiteles, amit mondani akarok.
- Az a fickó a parkban... Igazság szerint ismerem őt... Egy ideje zaklat... Tudja, hogy ismertebb név vagyok és ezt akarja kihasználni arra, hogy pénzt és szexuális szolgáltatásokat követeljen tőlem... Sokszor követ és azzal fenyegetőzik, hogy hazugságokkal feketíti be a nevem a nyilvánosság előtt, ha nem teszek eleget a kérésének, például, hogy drogokat vásárolok tőle és ilyesmik... - nehezen keresgélem a szavakat.
- Nem akartalak belerángatni ebbe, mert tudom, hogy az a fickó egy bűnöző és veszélyes. Viszont, mivel látott veled, tartok tőle, ha ismét találkoznánk, az számodra is nagy veszélyt jelentene... És nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba... - úgy hiszem, kellően hiteles és hihető a történet. Bízom benne, hogy így felajánlja a segítségét anélkül, hogy felfedném az igazságot. Mert azt ő sem tudhatja meg. Viszont nem is szívesen szakítanám meg vele a kapcsolatot, pláne, hogy látok benne potenciált, mint férfiban. Persze ha rákényszerülök, megteszem. De a múltját figyelembe véve, talán nem a rendőrséghez akarna rögtön rohanni és ez számomra igencsak hasznos lenne. Két legyet is üthetnék vele egy csapásra. Egy próbát tehát mindenképp megér a dolog, úgy hiszem.

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 29th December 2016, 00:10



Adele Vien






A válaszát nem tudtam hová tenni ezzel most arra szeretett volna utalni, hogy én is azok közé az emberekhez tartozom akik maradhatnak? Mert nekem sem volt semmi elérhetőségem, hogy megtaláljam őt, bár a börtönből nem is igazán tudtam volna tenni bármit is. Hát azért remélem olyan emberek közé tartozom akit szívesen lát és szívesen tölti felük az idejét.
-Hát igen, nem lehet könnyű dolog kiben lehet bízni és kiben nem.- mondtam neki, végül is igaza van. Mert oly sok rossz ember van ezen a világon manapság nagyon meg kell válogatni, kiben bízik az ember és kiben nem. Esetében kivel tartja a kapcsolatot és éppenséggel kivel nem. Megköszönte a bókomat, szavait egy kedves mosollyal fogadtam az arcomon. Majd egy újabb kortyot iszok az asztalon heverő kávéból, most már nem olyan meleg. Lassan nyelem le kiélvezve teljesen az aromáját. Válasza igen csak kecsegtető volt számomra, nem gondoltam annyi idő kihagyás után még eljönne velem bárhova is. Nagyon örültem annak amit mondott, de nem vágtam bele a szavába komolyabbra vette a szót, szóval figyelmesen követtem minden egyes szavát. Amit mondott nekem az teljesen lelebbentet. Nem hittem volna, hogy ilyen dolgokba keveredett, és még milyen kedves miattam aggódik.
-Ez miatt nem kell aggódnod Adel meg tudom védeni én magam, nagyon jól ismerem az ilyen embereket tudom hogyan kell kezelni őket, idő közben én is nagyon sok dolgot megjártam olyan utakat is amire nem vagyok büszke...- mondtam neki majd nyeltem egy hatalmasat gondolván ez alatt a börtönben eltöltött évekre- szóval miattam ne fájjon a fejed mert nekem ha akarnának sem tudnának ártani.- olyan szívesen mondtam volna neki, hogy számomra semmit nem jelent egy ilyen ellenfél mármint egy halandó. Minden nap vámpírokkal és egyéb démoni lényekkel harcolunk mi vadászok, de nem tehetem. A legszigorúbb eskümet szegném meg vele, és azt nem tehetem így be kell érnie ezzel a válasszal.
-És ha a segítségem kellene csak bátran szóljál és már itt is termek, esetleg ha egy menedék kellene számodra nálam mindig lesz hely számodra, jelen pillanatban a birtokon- mondtam neki nyugtatás képen. Tényleg szívesen segítenék neki elbánni ezekkel a gazfickókkal, sosem szerettem az ilyen alakokat akik ilyen módon akarnak tönkre tenni egy szépséges nőt, és főleg egy régi kedves ismerősömet. Talán ha egy kicsit jobban be avat a dolgokba akkor még segíthetek is neki, hogy kimásszon ebből az egészből, minden esetre megpróbálok minél többet megtudni a dologról, mármint ha hajlandó lesz elmondani. Ezt az egészet is alig tudta kinyögni nekem, de mit is várok tőle? Hiszen olyan régen láttuk egymást, nem várhattam most hogy teljes mértékben ugyan azzal a bizalommal viszonyuljon hozzám, mint a régi időkben. Teljesen meg tudom érteni, és így ennek tudatában már érthető miért ilyen a hangulata.
-Ha nem okoz nehézséget mesélnél kicsit konkrétabban a dolgokról? Mármint hogyan keveredtél bele ebbe az egészbe? Kik zsarolnak téged? - kérdeztem tőle, persze még lett volna pár kérdésem feléje csak nem akartam most ledönteni kérdéseim zuhatagával. Ezért szépen aprólékosan próbálok minél többet megtudni róluk, a fickót akit ki ütöttem teljesen halandó volt, szóval ide Rey segítségét alig ha kérhetem hiszen nem vadász dolog. De szerintem menni fog ez egyedül is ha Adel is szeretné, hogy segítsek neki ebben az ügyben.
-Tudod régen is megtettem volna érted bármit, tudom sok idő telt el azóta de nálam a régi barátoknak a szívemben mindig van és lesz hely, szóval a jelen pillanatban is ugyan úgy megtennék érted bármit.- nyugtattam meg a szándékaimról és az érzéseimről amit vele kapcsolatban érzek. Persze az eltelt idő alatt én is sokat változtam nem vagyok olyan naiv mint régen, de Adel szavaiban még nem is kételkedem. Még is mi oka lenne neki bármi hazugságra? Nem hiszem éppen nekem hazudna. Teljes mértékben elfogadom azt amit mondott. De a sejtésem nem volt téves amikor azt hittem a férfival volt találkozója, örülök, hogy egyre inkább fejlődik az ösztönöm és egyre több mindent megérzek. Persze sosem fogok médium lenni vagy ehhez hasonló, de a sok gyakorlat alatt amit a birtokon végeztem sokat tudtam fejleszteni az érzékeimet és a megérzéseimet, főleg megbízni bennük annak ellenére is ha a józan ész mást diktál ez a legnehezebb úgy gondolom.
-De ha gondolod elmehetnénk egy nyugodtabb meghittebb helyre ha gondolod és akkor mindent el mesélhetsz- mondtam neki, célozva arra nem itt a kávézóban kellene az ilyesmit megtárgyalni. Bárki meghallhatja a dolgokat azokat amit mond, vagy éppen amit én mondok kíváncsi vagyok mit fog reagálni. Persze semmi olyan szándékom nincsen ami sok fantáziát igényelne, nem lenne szívem kihasználni egy kétségbe esett nőt, csupán segíteni próbálok.

Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 22nd Február 2017, 18:39


Jackson & Adele
Could we rewrite our addiction?

Nehéz fenntartani a kedélyes beszélgetés látszatát, miközben az agyam végig a parkban történteken kattog és azon, hogyan is oldhatnám meg a helyzetet, de igyekszem, mivel nem szeretném, ha Jackson bármit is észrevenne mindebből. Mosolygok, bólogatok, kérdezek és válaszolok, mintha érdekelne a beszélgetés. Ez azonban egészen addig nincs így, míg fel nem tárja előttem a múltját. Ez ugyanis már kicsit más megvilágításba helyezi a dolgokat. Talán van esélyem mégis elsimítani mindent egy kis ügyességgel. Úgy hiszem, kellően hitelesen hozom az aggódó, bajba jutott, ártatlan nőt és a reakciója kedvező is számomra. Előtör belőle a védelmező férfiösztön. Épp, ahogy számítottam és amire szükségem lenne.
- Köszönöm, Jackson, igazán. De nem tudom, elvárhatok-e ilyesmit tőled. Tényleg nem szeretnélek bajba keverni. - Nyilván csak a hitelesség kedvéért szabódom, valójában éppen hogy nagyon is szeretném, ha segítene. Sőt, kifejezetten ezt akartam elérni már az előbbi kijelentésemmel, a "vallomásommal" is. Azonban nem lenne hiteles, a helyzetnek megfelelő, ha egyből elfogadnám a felkínált segítségét. Ez eddig tökéletes, azonban a neheze csak ezután következik. Természetesen többet akar tudni. Tudom, hogy Jackson nem ostoba ember, így nagyon óvatosnak kell lennem. Hitelesen kell hazudnom, lehetőleg úgy, hogy végig még csak a lebukás esélye se merüljön fel. Zavartan pillantok körbe, mint egy űzött vad, mikor szóra nyitnám a számat, mintha attól félnék, valaki ártana nekem, ha olyasmit mondok itt, amit nem kellene. Úgy hiszem, ő is észreveszi ezt a pillantást és ezért ajánlja fel azt, amit.
- Igen, az jó lenne... - válaszolom még mindig riadtan, mintha bárki is kihallgathatna itt.
- Hová mehetnénk? - továbbra is hozom a félelemmel teli tekintetet, mintha emiatt már tisztán gondolkodni sem tudnék. Ha elmegyünk valahová, legalább addig is időt nyerek, hogy kitaláljam, mit mondhatnék, hogy minél hitelesebb és alááshatatlanabb legyen a történetem. Illetve esetlegesen, ha meghittebbek a körülmények, mint férfira is jobban tudok hatni rá, ami elősegíthetné azt, hogy kevésbé tudjon koncentrálni erre a sztorira. Így a távozás mindenképp az én javamra szolgálna, úgy hiszem. Talán segítene kibogozni ezt a bonyolult helyzetet, amibe keveredtem. Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle!

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 22nd Február 2017, 23:15



Adele Vien






Én mindig az a típusú ember voltak aki a barátait sosem hagyja cserben, nálam a kapcsolatok igen is sokat számítanak. Ha valakit a barátságomba fogadok akkor érte meg teszek mindent ami tőlem telik. Talán azért is van oly kevés barátom, mert túlságosan is megválogatom. Amikor megszólalt, akkor, azt egy mosollyal követtem végig. Nem csak azért ajánlottam fel, hogy majd jobb színben tűnjek az ő szemében, az nem én lennék.
-Az miatt nem kell aggódnod, még mindig meg van az a jó szokásom, hogy a baj az engem mindig megtalál ha keresem ha nem szóval, ilyenek miatt ne törd az szép fejecskédet.- mondtam neki, közben már teljesen ki ürült a kávém. Remélem el fogja fogadni az ajánlatom, tudom milyen nehéz úgy szembe nézni sok gonddal, hogy e közben senki nem áll mellettünk és senki nem támogat. Én is voltam ebben a helyzetben amikor még Londonban éltem, szóval tökéletesen át tudom érezni a helyzetét.
-Hát először is el mennénk egy szállodába, kint a külvárosba ott biztosan nem lennél veszélyben és ki is találhatnánk, hogyan legyen az elkövetkezendőkben. Idő közben lassan elcsendesedik a szél is ahogyan a fák lombjai nyugalomba helyezkednek, világosan tükrözik a kint uralkodó természetet. Nem tudom még mit lehetne tenni, de biztos van olyan részlet amit még nem mondott el és abból ki indulva, biztosan rá lehetne lelni a tökéletes megoldásra. Eszembe sem jutna megölni egy ártalmatlan embert, akár gonosz akár jó. Vannak olyan megoldások amivel alaposan rá lehetne ijeszteni, és akkor már minden probléma meg lenne oldva. Ha tudnám a címét hol van akkor biztosan ki tudnám egyezni vele, ha máshogyan nem is akkor alkalmaznék egy kis erőszakot, vagy megfenyegetnél valami olyasmivel, ami fontos neki.
-És mond milyen módon szokott kapcsolatot teremteni veled? Személyesen vagy telefonon keresztül?- kérdeztem tőle. Ha más megoldás nem lenne akkor, csak meg kellene várni amíg újra keresni fogja és akkor meglephetem őt. Vagy akár csapdába is lehetne csalni, oly sok megoldás létezik erre a problémára csak ha egy kicsit is nyitottabb lenne Adel és több információt adna számomra akkor, az is lehet még a mai napon megoldást tudnék kínálni neki.
-Esetleg nem tudnád fel hívni, hogy bele mész a zsarolásába és ide hívod a parkba? Lassan már be esteledik homály borul a parkra, és akkor egy kicsit jobban elbeszélgetnék vele- mondtam neki közel hajolva hozzá. Ez az egész úgy hangzik, mintha nem tudom milyen nagy gyakorlatom lenne ilyen téren. Igazából semmi sincsen, csak sokat tanultam az emberekről és azt legfőképpen, hogy ha egy embernek sikerül megismerni mitől fél, akkor azt már uralni is tudjuk.
Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 18th Április 2017, 23:58


Jackson Winney & Adele Vien
Could we rewrite our addiction?

Életem során nem túl sok embert engedtem magamhoz igazán közel és erre mindig is jó okom volt. Miért is tettem volna? Az emberek jönnek és mennek, ezt tapasztaltam. Csak négyéves voltam, amikor az apám örökre kisétált az életemből. Talán megkereshettem volna már felnőtt fejjel, de úgy voltam vele, hogy ha ő nem volt kíváncsi rám, én miért legyek rá? Az én apám számomra meghalt, mikor kisétált azon az ajtón egy veszekedés után az anyámmal. Otthagyta az ő kicsi hercegnőjét. Ahogyan ő nevezett réges-régen. Milyen hamisan is hangzik ez így visszatekintve!
Az anyám persze szeretett, azért is dolgozta szinte szó szerint halálra magát, hisz tíz évvel ezelőtt rák vitte el. Ha ő nincs, nem mehettem volna egyetemre, hogy megvalósítsam az álmaimat. Hálás vagyok neki, hisz lényegében feláldozta magát értem, de legyen ez bármilyen lelketlen, ha magamba nézek, szeretni igazából sosem szerettem őt. Nem is ismertem, hisz alig láttam a sok pluszmunka miatt, amit azért vállalt, hogy el tudjon tartani kettőnket.
A férfiak is mindig csak jöttek-mentek az életemben, a nőktől meg legfeljebb irigységet kaptam egész életemben, igaz barátom sosem volt. Talán csak Louis. Bár ő is elhagyott, beadta a válókeresetet is, időről-időre visszatér hozzám. Tudom, hogy most is vissza fog. Még ha nem is értem, hogy tűnhetett el így hónapokra. Ráadásul senki sem tud róla semmit. Felettébb különös. De hiszem, hogy visszajön. Vissza kell jönnie. Más nincs nekem ugyanis.
Jacksont sem nevezném igazából barátomnak, inkább csak afféle jó ismerős. Aki most viszont pont kapóra jöhet. Eddig legalábbis pont úgy reagál a kis színjátékomra, ahogyan várom. Nem mintha túlzottan csőbe akarnám húzni, csak épp annyira, hogy a piszkos kis ügyeim ne derüljenek ki és akár még jól is jöjjek ki a helyzetből. Ennyi a célom és nem több. Kedvesen mosolygok rá, de a félelemet láthatja a szemeimben, miközben szégyenlősen bólintok, jelezve, hogy elfogadom a segítségét, még ha szégyellem is magam, elvégre egy erős, független nő vagyok, aki miatt most komolyabb bajba is keveredhet.
- Egy hotelbe? Rendben, az jó lesz - bólintok a javaslatára és a táskámért nyúlok, jelezve, hogy nem bánnám a mielőbbi indulást. Remélem, ért a jelekből és tényleg távozhatunk. Szükségem van a meghittebb környezetre, hogy jobban tudjak hatni rá. Nem tudom, van-e autója, ha igen, bízom benne, hogy miután rendeztük a számlát, odavezet, ha nem, feltételezem leintünk egy taxit. A külvárosig azért messze lenne gyalogolni és az eső is esik.
- Általában telefonon szokott keresni, de mindig titkosított számról hív, gondolom pont azért, hogy ne találjam meg... - válaszolom tétován, remélhetőleg már valami autóban ülve. Ez igazából nem is teljesen hazugság, valamelyest fedi az igazságságot, hisz a dílerekkel általában nem közvetlenül kommunikálok, inkább különböző forrásokon keresztül és ha hívnának, azt mindig titkosított számról teszik, nyilván biztonsági okokból. Jobb, ha nem ferdítek sokat, hiszen fontos, hogy hiteles maradjon a történetem. Ez pedig egy olyan alapos fickóval szemben, mint Jackson, nem is feltétlenül olyan könnyű dolog.

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve: 19th Április 2017, 21:31


Adel & Jack
New day-New hope
Egyből bele ment a dologba, hogy egy hotelhez menjünk, nyilván vágyik egy biztonságos helyre, ahol nem kell az miatt aggódnia olyan fülekbe jut el a kimondott szó, akinek éppen nem kellene. Persze a kávézó nincsen zsúfolásig tele, de azt hiszem az ilyen ügyeket jobb egy kicsit csendben intézni, olyan helyen hol csak kettesben vagyunk.
-Nos akkor ezt meg is beszéltük- vágtam rá vidáman, időközben intettem a kiszolgáló nőnek, hogy hozhatja a számlát mert távozni szeretnénk. Látta ahogyan Adel is a táskájáért nyúl, jelezvén ő is indulásra készen áll. Ha bár valamiért van egy kis rossz elő érzetem, de ezt most félre kell tennem azt hiszem, nincsen értelme olyan dolgokon gondolkodnom, ami felesleges. Bármi is történt vele az elmúlt időszakban, az én szememben még mindig ugyan az a személy akit régen ismertem meg, ha bár biztosan sokat változott, de én azzal a tekintettel nézek rá.
-Hát akkor gondolom a telefon kilőve, de majd a hotelben kitalálunk valami, ismerek is egyet a közelben- mondtam neki, majd felálltam a székről. Megérkezett a kiszolgáló nő a számlával együtt, elő vettem a pénztárcámat és rendeztem a számlát úgy ahogyan azt illik. Kint már nincsen olyan viharos idő, a bent tartózkodásunk ideje alatt, szinte teljesen elül a vihar. Ennek örültem is mert nincsen esernyő nálam és nem szerettem volna bőrig ázni, ha bár az idő elég kellemes számomra, de az ilyen esők mindig betegséget váltanak ki. Kisétáltunk a kávézóból, majd az út fele tartottunk ahol sorakoztak a taxik. Mivel gyalog szerrel érkeztem ide, így hát más lehetőségünk nem marad, hogy taxival kell mennünk.
-Remélem nem gond, hogy taxival kell mennünk, csak hát a kocsim az ott maradt a birtokon kocogni érkeztem, szóval nem láttam szükségét a kocsinak- mondtam neki, közölve a tényt, hogy taxival fogunk menni a hotelbe amit még régebben is láttam az útról láttam, eléggé jó helynek tűnt, szóval nem hiszem csalódás érne minket azon a helyen. Oda is sétálunk a taxihoz amely ott várakozik az út szélén, ha jól látom akkor Adel még mindig ott van mellettem és ő is igyekszik a taxi fele. A taxiban egy középkorú fickó ült, éppen újságot olvasott kinézete elég barátságos volt, szóval feltehetőleg nem egy sorozat gyilkos taxijába ülünk be. Manapság meg kell nézze az ember, hogy kinek az autójába ül be sohasem lehet tudni.
-El tudna vinni minket a Hotel Magic Life-hoz?- kérdeztem tőle, nem tudtam még mindig műszakban van, szóval előbb megkérdeztem mielőtt beültünk volna a kocsiba. Igen csak kellemetlen dolog lett volna, ha ki kellett volna szállni onnan. Szeretem elkerülni a cikis helyzeteket.
-Persze pattanjatok csak be- válaszoltam, majd az újságot elpakolta és szinte már rögtön gyújtotta is a kocsit, Adelra néztem majd felemeltem kissé a szemöldököm, kinyitottam neki az ajtót ahogyan az illik, majd miután beszállt a taxiba és is beszálltam a hátsó ülésekhez. Nem hiszem tíz percnél többet fel venne az út, de most már így is este van, nem kell gyaloglással tölteni az időt azt hiszem.


/Játék Zárva/ Folytatás a Magic Hotel Life/Hotelszobák

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Félhold park ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Félhold park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: marigny/bywater-
Ugrás: